Ein Stapel goldener und silberner Münzen neben einem Haufen Kugelschreiber

Vállal­ate­la­dás - straté­giai vs. pénzü­gyi befektetők

A vevő számá­ra egy cégela­dás során a döntés valós­zí­nű­leg az egyik legfon­tosabb. A straté­giai befek­te­tők és a pénzü­gyi befek­te­tők gyakran megje­len­nek még a generá­ció­vál­tás előtt álló közép­váll­al­ko­zá­sok eseté­ben is. Ez a cikk a befek­te­tők közöt­ti három fő külön­bsé­get vizsgál­ja a vállal­ate­la­dás során.

Sok vállal­ko­zó számá­ra a vállal­ko­zás eladá­sa egysze­ri aktus. Ezért a folyama­tot termés­ze­te­sen tanác­sa­dók kísérik. Nagyon gyakran használ­ják a “straté­giai befek­te­tő” és a “pénzü­gyi befek­te­tő” kifeje­zé­se­ket. Ezeket a kifeje­zé­se­ket koránt­sem könnyű megkü­lön­böz­tet­ni. Így részben zavaróak a vállal­ko­zó számá­ra, aki át akarja adni a cégét.

Straté­giai befektetők

A straté­giai befek­te­tők mint vállala­ti vevők a felvá­sár­lás­ban olyan érdekelt­ség­gel rendel­kez­nek, amely túlmu­tat a pénzü­gyi érdekelt­sé­gen. Ennek oka, hogy a straté­giai befek­te­tő maga is egy vállala­tot vezet. A válla­lat megvá­sár­lá­sá­val javíta­ni kíván­ja (bárho­gyan is nézzen ez ki) piaci pozíció­ját. Sziner­gia­ha­tá­so­kat kíván kihasznál­ni, továb­bi erőfor­rá­so­kat kíván megsze­rez­ni nagyobb megren­delé­sek átvételé­hez, vagy a válla­lat új, straté­giai pillé­rét kíván­ja létre­hoz­ni. Ez csak néhány lehető­ség egy straté­giai befek­te­tő számára.

Pénzü­gyi befektetők

Németor­szág­ban a pénzü­gyi befek­te­tők csak az 1980-as évek vége és az 1990-es évek eleje óta aktívak. Ebben az időszak­ban alapí­tot­tak először olyan társasá­go­kat, amely­e­knek egyet­len célja a vállala­tok felvá­sár­lá­sa és nyere­ség­gel törté­nő eladá­sa volt. Az ilyen típusú vállalat­vá­sár­lók tehát nem fejte­nek ki közvet­len opera­tív tevéke­ny­sé­get a megvá­sá­rolt objekt­um­ban. Inkább csak tartják és kezelik a befek­te­té­sei­ket azzal a céllal, hogy az eladás­ból magas hozamot érjenek el. A “public equity” és a “priva­te equity” kifeje­zé­sek is ebbe az össze­füg­gés­be tartoznak.

Magán­tőke és állami tőke

A magán­tőke a tőzsdén kívüli tőkebe­von­ás. Ezzel szemben a nyilvá­nos részvé­ny­tőke kifeje­zés a tőzsdén törté­nő tőkebe­von­ást foglal­ja magában.

3 A megkü­lön­böz­te­tés oka

  • A megvá­sá­rolt ingat­lan tartá­si ideje eltérő: A straté­giai befek­te­tők eseté­ben a tartá­si időszak termés­ze­te­sen sokkal hosszabb lesz, mint a pénzü­gyi befek­te­tők eseté­ben. Egy straté­ga ezért mindig hosszú távú akvizí­ció­ban érdekelt. Az új piacok és vállala­ti straté­giák ugyanis időt és türel­met igényel­nek. A pénzü­gyi befek­te­tők viszont gyakran már a vállala­ti straté­giá­juk­ban szilár­dan rögzí­tett tartá­si idősz­ak­kal rendelkeznek.
  • A vételár-tárgyalá­so­knak más a hátte­re: Minden vásár­ló termés­ze­te­sen a lehető legalac­son­yabb vételá­rat szeret­né fizet­ni. Egy pénzü­gyi befek­te­tő ezért a vételár­ról folyta­tott tárgyalá­sok során elsősor­ban a számo­kra fog összpon­to­sí­ta­ni. Optima­li­zál­nia kell a megté­rülé­sét. A straté­giai befek­te­tő termés­ze­te­sen szintén a számo­kat nézi, de másra összpon­to­sít. Hosszú távra akar tervez­ni a vállalat­tal. Számá­ra az üzleti modell és az erőfor­rá­sok fontosab­bak, mint az eladás­ból szárma­zó hozam.
  • A kellő gondos­ság­gal járó erőfes­zí­té­sek: Az átvilá­gí­tás során a straté­giai befek­te­tő gyakran maga végzi el az átvilá­gí­tást. Saját cégei vannak, és tudja, mit kell keres­nie. A straté­ga általá­ban ismeri a piacot. Ennek eredmé­ny­ekép­pen ő maga is elég jól fel tudja mérni a vállala­tok helyze­tét. Egy pénzü­gyi befek­te­tő ezzel szemben valós­zí­nű­leg inkább külső tanác­sa­dó­kra támasz­ko­dik az átvilá­gí­tás során. Ennek megfelelően nagyobb a ráfordítás.

Ez volt a két külön­bö­ző típusú befek­te­tő egy válla­lat eladá­sa­kor. Ezenkí­vül vannak más szempon­tok is, amely­e­ket figyel­em­be kell venni egy válla­lat eladá­sa­kor. Ezekről a követ­ke­zők­ből tájéko­zód­hat A KERN alapí­tó­ja, Nils Koerber a szabad Webiná­ri­um Vállala­térté­ke­sí­tés kocká­zat és érték­vesz­tés nélkül.

Tippek a továb­bi olvasáshoz:

A KERN tanul­má­nya a vállala­ti utódlás­ról Németor­szág­ban 2020: az utódok akut hiánya veszé­lyez­te­ti a csalá­di vállalkozásokat

Kommen­tár: Megold­at­lan cégutód­lá­sok veszé­lyez­te­tik jólétünket

Tanác­sa­dói csapdák az üzleti utódlás folyamatában

Az üzleti utódlás vagy az M&A projekt költségei

Cégutód­lás: Miért nehezí­ti a komoly tanác­sa­dást a puszta sikerdíj?

Az IT-szektor vállalatai

A vállal­ko­zói vészc­so­mag 5 legfon­tosabb tartalma

Erős növeke­dés a sváborszá­gi cégutódlásokban


Mi külön­böz­te­ti meg a pénzü­gyi befek­te­tőket és a straté­gá­kat a vállala­tok eladá­sá­ban?

Straté­giai befek­te­tők a vásár­lás­ban az anyagia­kon túlmenően is érdekelt­ek. Elvég­re ők maguk is egy vállala­tot vezet­nek. A cégvá­sár­lás­sal straté­giai előny­re szeret­né­nek szert tenni a piacon. Ez lehet például a sziner­gia­ha­tá­sok kihaszná­lá­sa vagy a nagyobb megren­delé­sek­hez szüksé­ges erőfor­rá­sok bővíté­se.
Pénzü­gyi befek­te­tők másré­szt tisztán pénzü­gyi érdeke­ket követ­nek. Ennek érdeké­ben vállala­to­kat vásárol­nak, és nyere­ség­gel adják tovább. Ezért nem válnak közvet­le­nül működőké­pes­sé. Ehely­ett megtart­ják és kezelik a befek­te­té­sü­ket, hogy növel­jék a válla­lat értékét. Mert így a nyere­sé­gük nő, amikor eladják a vállalatot. 

Miért olyan fontos a straté­gák és a pénzü­gyi befek­te­tők közöt­ti külön­bség­té­tel?

1. külön­bö­ző tartá­si idősza­kokA straté­gák termés­ze­te­sen sokkal tovább tartják a befek­te­té­sei­ket, mint a pénzü­gyi befek­te­tők. Hiszen az új piaco­knak és a vállala­ti straté­giá­knak is több időre van szüksé­gük. A pénzü­gyi befek­te­tők viszont gyakran a vállala­ti straté­giá­juk­ba bele van írva egy tartá­si időszak.
2. a vételár-tárgyalá­sok során megvál­to­zott a hangs­ú­lyMinden befek­te­tő termés­ze­te­sen a lehető legalac­son­yabb vételá­rat szeret­né fizet­ni. A pénzü­gyi befek­te­tő elsősor­ban a számo­kra összpon­to­sít. Végül is a hozamot kell optima­li­zál­nia. Termés­ze­te­sen a számok a straté­giai befek­te­tő számá­ra is fonto­sak. De az ő fókus­zá­ban az üzleti modell és az erőfor­rá­sok állnak. Végül is hosszú távra akar tervez­ni a vállalat­tal.
3. az átvilá­gí­tás erőfes­zí­tés­eiA straté­giai befek­te­tő gyakran maga végzi el az átvilá­gí­tást. Végül is saját tapasz­tala­tot szerzett a piacon a saját cégei­vel. Ezzel szemben egy pénzü­gyi befek­te­tő általá­ban külső tanác­sa­dót bíz meg az átvilá­gí­tás­sal. Ez növeli a ráfordítást.